Wunderbaum és Hot Dog
Amióta egyedül élek nem sok ételt tartok otthon. Van, amikor arra gondolok, hogy miért is nem húzom ki a hűtőt. Talán ezzel is spórolnék némi áramot, de gyakorlatilag pár darab fagyasztott csirkemell, és egy zacskó mirelit leveszöldség miatt használom a fridzsidert. Néha napján, amikor anyám ellátogat hozzám, akkor kinyitja a hűtőt és csak szánakozva rázza a fejét. Nem ilyen példát mutatott nekem. Az étel számára mindig is szent volt, hiszen a szakmája is megkívánta, mert valaha szakács volt. Nehéz elmagyarázni egy régimódi embernek, hogy egymagamra sajnálom azt az időt, amit főzésre szánnék. Ő persze mindig a régi időkkel jön. „Bezzeg akkor nem ettünk ám minden nap húst, csak vasárnap.” Mikor anyám nosztalgiázik, akkor előttem mindig minden fekete-fehérként jelenik meg. Valamiért gyerekkorom óta színtelenül jelenik meg a letűnt világ. Ez egy hülye beidegződésem, amely onnantól maradt rám. Szegény nagymamámnál régen rengeteg régi fekete-fehér filmet láttam, teljesen az a képzetem támadt, hogy a színeket később találták fel. Meg is kérdeztem tőle, hogy régen a világ fekete-fehér volt? Ezen egy jót nevetett és rám hagyta. Majd kinövi ez a gyerek! – gondolta, aztán mégis itt maradt a fejemben.
Kedd éjszaka hazafelé tartottam egy kimerítő napon és elragadott az éhség. Mi felénk sok lehetőség nincsen, hamburgert meg nem szerettem volna enni, ezért betértem egy útba eső benzinkútra. Az utóbbi időben minden töltőállomáson elterjedt ez az egyen-hot dog. Én csak így hívom, mert mindegy milyen társasághoz megy az ember, ott állagra, ízre, minőségre is ugyanolyan. Az igazat megvallva ebből akár még négyet is be tudnék falni, mert valamiért ízlik. Tetszik a kifli textúrája, ahogy pirítás után kiveszi a kútkezelő a sütőből. Fekete csíkok srégen követik egymást. Alulra currys ketchupot kérek, felülre mustárt és mindig izgatottan nézem végig, ahogy a friss virsli becsusszan a kiflibe egészen a tövéig. A végén kis téglalap alakú szalvétával körbetekerik, amelyen a cég emblémája szerepel. Nem túl egészséges étel az tény, de nem minden nap tér be egy ilyen eleségre. Meg is unnám, ha minden nap csak ezt kéne fogyasztanom.
Beértem a kútra, ahol egy fekete hajú kútkezelő nő éppen az eladóteret mosta fel az üdítős hűtőnél. Meglátta, ahogy a pulthoz közeledek és a hűtőnek támasztotta a felmosófát. A bőre szoláriumozott volt. Ruházata a cég előírásának megfelelő volt, gyakorlatilag egy két lábon járó céglogó. Még talán egy számmal nagyobbnak is tűnt a felsője. Normál testalkatú nő volt, átlagos arccal. Kiszolgálás közben még mosolygott is. Csodáltam is, hogy ilyen készséges főleg így éjnek évadján. Megkaptam a hőn vágyott hot dogomat, a polcról leemeltem egy mentes kólát, és a kút másik felén levő éttermi részben leültem elfogyasztani a kései vacsorámat. A hölgy utána visszament a felmosófájához és folytatta a felmosást. A felettünk levő hangszóróból egyszer csak megszólalt INXS – Nevert tear us apart című dala. Magamban felnevettem, hogy bizony ezt a dalt is jórégen hallottam már. Míg szólt a dal a nő végig fütyülte a dallamot és már egyre közelebb volt hozzám.
Tudja mikor hallottam utoljára ezt a dalt? – kérdeztem a nőtől.
Megállt a felmosóval, rátámaszkodott egyik kezével a tetejére és az állát ráhelyezte, mint aki várja a folytatást.
Amikor a volt feleségemmel bevonultunk az anyakönyvvezetőhöz. Vagyis abban a pillanatban még nem volt a feleségem…
Nekem is az egyik volt páromat juttatja az eszembe…
Talán lassúztak rá valamelyik házibuliban? – kérdeztem.
Nem, rosszabb… Szerenádot adott.
Erre felnevettem.
Akkor nem sikerült jól a szerenád… – mondtam nevetve.
Nem csak a szerenád. De mindegy rég volt már.
Majd megmozgatta a felmosó vízben a rongyot, kipréselte belőle a felesleges vizet és folytatta tovább a munkáját.
A nagy üvegportálon keresztül láttam, hogy egy öreg csotrogány beállt az egyik kútoszlophoz. Egy őszhajú, őszszakállas öreg fickó szállt ki belőle, sárga pufikabátban. Végig valamit dörmögött magában, mert bentről azt láttam, hogy csak beszél, de mit azt nem hallottam. Levette az egyik pisztolyt és tankolni kezdte a kocsiját. A kutasnő kinézett felmosás közben és megjegyezte:
Na, már megint az öreg…
És folytatta a felmosást.
Odakint az öreg befejezte a tankolást és egy teátrális mozdulattal visszahelyezte a pisztolyt a kútoszlopra. Nagy lépésekkel elindult a bolt felé, kezeit lóbálta előre és hátra és közben még mindig beszélt. Kinyílt a fotocellás ajtó, bejött rajta és csak végig ezeket mondta hangosan:
Hogy mi kerül ennyibe ebben a rohadt benzinben? Már nem éri meg autózni. Mi kerül ennyibe? Ki tudja ezt megfizetni? Eladom a fenébe ezt az öreg szart.
A nő odament a kasszához.
Jó estét! A tankoláson kívül kér még valamit?
Miért olyan drága literje? Dehogy kell! Mi kéne még? Hagyjon már!
Majd erősen tenyérrel rácsapta készpénzt a pultra. Erre a nő pislant egyet, majd kinyitotta a kasszát és visszaadott az öregnek. Az öreg megfordult és elindul a kocsija felé és közben ugyanazokat mondogatta. Mire a csokoládés gondolákhoz ért valószínűleg a szeme sarkából kiszúrhatott engem és megállt. Felém fordult és olaszosan felemelte a balkezét és magyarázni kezdett felém.
Hát szemtelenség? Mi kerül ennyibe? Értse meg nekem erre nincs pénzem!
Abbahagytam egy pillanatra a hot dog majszolását, az öregre néztem, aztán a nőre, de az csak rázta a fejét.
Wunderbaum! – üvöltött az öreg.
Majd levett egy kékszínűt az egyik állványról és visszament a kasszához. Pontosan annyi aprót rakott a pultra amennyi kell, majd kiment az autóba. Kiszedte a kis fenyőfát a zacskóból, kidobta a szemetét és a visszapillantóra helyezte, ahol már legalább kétszáz lógott. A szivárvány minden színében tündökölt a pillantótükör alatti csokor.
Hátam mögül megszólalt a nő:
Mindig ezt csinálja. Szegénynek már elgurult a gyógyszere. Nem is értem hogyan vezethet az ilyen?
Betoltam a maradék hot dogomat és megittam a maradék kólámat. Még vettem otthonra reggelinek felvágottat és tejet. Kifizettem és hazamentem.
Szerdán ismét bonyodalmakkal teli nap virradt rám. Mintha a főnököm is arra játszott volna, hogy ebben a hónapban megkaphassam a munkahőse címet. Odabent az irodát is én zártam és megint sötét lett mire haza indultam. Lefelé menet a kocsihoz megláttam egy automatát, amely üdítőt, gesztenyét, elemet és mindenféle kacatot árult. Még nem is figyeltem fel erre az automatára. A folyosón sötét volt, csak a gép fénye világította be a teret és visszhangzott a búgása. Megálltam előtte és végig néztem a felhozatalt, gondoltam iszom egy kólát. A második sor közepén B34-es számmal kiszúrtam egy zöld Wunderbaum-ot.
Hát ez? – felszólaltam hangosan.
Belekotortam a pénztárcámba és pontosan annyi apróm volt, mint amennyibe került ez a papírfenyőcske. Kivettem a gépből, megszagolgattam a celofánt, leszedtem róla és kidobtam a kukába. Beszálltam a kocsiba és felakasztottam a visszapillantóra.
Hazafelé ismét a kút környékén jártam, amikor kivillant a sárga tankolást jelző lámpa. Micsoda véletlen?! – gondoltam. Majd behajtottam a kútra és tankolni kezdtem. Miután végeztem, visszatettem a pisztolyt és bementem a boltba. Odabent ugyanaz a hölgy mosott fel ugyanúgy, mint előzőnap.
Nahát! Tegnap is maga volt itt és ugyanúgy felmosott! – mondta a nőnek.
Erre nem reagált semmit, csak ennyit mondott:
Csak a tankolás lesz?
Ránéztem a forgolódó virslikre.
Tudja mit! Kérek egy hot dogot is.
Kifizettem és nekilátott az elkészítésének. Alulra currys ketchupot nyomott, felülre mustárt, majd beültem az étterem boxába ugyanoda, ahová előző nap is tettem.
Megszólalt az INXS dala, ismét.
Ugyanaz a CD szól, mint tegnap? – kérdeztem a hölgytől.
De az nem figyelt és csak a padlót nézte, ahogy huzigálta rajta a felmosót.
Begördült az öreg autója. Morgolódva kiszállt és tankolt. Ugyanabba a ruhában volt.
Mennyit megy ez, hogy naponta tankolja azt a bádogteknőt? – gondoltam.
Becammogott a boltba és megint hangosan szitkozódva kifizette a számláját. Próbáltam megbújni a sarokban, hogy ne vegyen észre, de ismét meglátott és már az öklét rázta felém és szitkozódott. Elindult aztán kifelé, majd megint felkiáltott:
Wunderbaum!
És levett egy zöldszínűt. Végignéztem megint, ahogy felakasztja az autóban a visszapillantó tükörre. Odabent a nő csak mosta a padlót és úgy viselkedett, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Megettem a hot dog kis csücskét is és odamentem a kutasnőhöz.
Ne haragudjon, hogy zavarom, de minden nap jön ez az öreg?
De ő csak mosta a követ és megrántotta a vállát. Folytattam a kérdezősködést:
Ennyit megy, hogy minden nap tankolnia kell?
A nő megint megrántotta a vállát és csak mosta a követ.
Tegnap valami rosszat mondtam? Megbántottam? Rám se néz.
A nő továbbra se nézett rám, csak mosott és mosott. Óvatosan megérintettem a jobb könyökénél és így szóltam:
Ne haragudjon, de…
Erre ledobta a felmosót és torkaszakadtából üvölteni kezdett. Bement a hátsó PRIVÁT feliratú helyiségbe és magára zárta az ajtót. Megszólalt Rick Astley – Never Gonna Give You Up című dala a hangszórón. Elindultam az autómhoz. A fotocellás ajtó mellett megláttam az illatosítós állványt és felkiáltottam:
Wunderbaum!
Levettem egyet és fizetés nélkül távoztam. Felakasztottam a visszapillantóra és hazamentem.
Csütörtök reggel a munkába menet dugóba kerültem. Szokás szerint a reggeli beszélgetős műsorokat hallottam. A műsorvezetők éppen arról beszélgettek, hogy Amerikában egy hot dog evő versenyen meghalt egy férfi.
Hot dog! – kiáltottam fel.
Ismét megkívántam a hot dogot és el kellett kapcsolnom egy másik adóra. Ott reklám blokk ment és éppen egy influenza elleni gyógyszer hirdetését játszották, amikor egy benzinkút hot dog akciót hirdetett, amelyben elmondták, hogy most két hot dogot lehet kapni egy áráért, az üdítő ajándék!
Hot dog! – kiáltottam fel ismét.
Odakint a hirdető táblákon is hot dogokat láttam. A lámpánál a kéregető dobozára ez volt írva:
HOT DOGRA GYŰJTÖK!
Elkezdtem verejtékezni, a gyomrom egyre jobban korgott, annak ellenére, hogy reggel megettem egy tál müzlit. Ránéztem a visszapillantóra és már két Wunderbaum fityegett. Egyre jobban azt éreztem, hogy vissza kell mennem a kútra. Felhívtam a főnökömet és beteget jelentettem. Megfordultam az autóval és padlógázzal mentem a kútra.
Mikor odaértem már az útról láttam, hogy totemoszlopon nem látszódnak az árak. Talán áramszünet? Vagy valami technikai hiba. Behajtottam a kútra és odabent a boltban sötétség volt. Az ajtó be volt zárva. Csupán a hűtők világítottak odabent, a virslik meg forgolódtam a forró rudakon.
Hot dog! – kiáltottam ismét.
Ütni kezdtem az üveget, rángattam az ajtót és üvöltöttem. Megláttam a Wunderbaumos állványt és most azt üvöltöttem:
Wunderbaum!
Visszanéztem a pultra.
Hot dog!
És felváltva néztem epekedésemnek tárgyait és üvöltöztem. Sírva fakadtam, hangosan zokogni kezdtem. Olyan érzésem volt, mint gyerekkoromban, amikor éjszaka nem bírtam elaludni és álomba sírtam magam. Elfeküdtem az ajtó előtt és elaludtam.
Fekete és fehér. Ilyen világ ez. De hol is vagyok? Jé, milyen kicsik a kezeim. Úristen! Hiszen én gyermek vagyok!
Gyere fiam! Elmegyünk a kútra tankolni! – szólt apám.
A trabant kipufogója zörögve ontani kezdte a füstöt. Megcsapott a keverék kipufogógáz szaga, melyet isten tudja mióta nem éreztem.
Apa! Milyen színű ez a kocsi! – kérdeztem.
Hülyéskedsz fiam? Pisztáciazöld. – mondja apám és rázza a fejét.
Apa munkásruháján megannyi száradt festék, de mind szürkésnek, fehérnek és feketének láttam. Odahajoltam a ruhájához közel és megcsap apa illata. Ezt is rég éreztem már. Kiértünk a kútra, megtankolja a kocsit. Kiszállok és végig simítom a Trabant oldalát. Ujjammal követem az ívét végig. Kattan a pisztoly, apa visszateszi az oszlopra és bementünk a kútra. Odabent egy öregasszony éppen felmos a pult előtt, cigaretta lóg ki a szájából.
Elnézést, hogy rálépünk a frissen mosott kőre! – szabadkozott apám.
A nő csak bólintott egyet, beállt a kasszához és ezt kérdezi:
A tankoláson kívül lesz még valami?
Wunderbaum! – kiáltott fel apám.
A pultnál egy kartonban különböző illatok sorakoznak.
Vegyél le egy zöldet, fiam! – kérte apám.
De hogy melyik az zöld, azt nem tudom mert nekem minden fekete és fehér.
Melyik az? – kérdem.
Hát a classic! Az van ráírva! – mordult rám.
Nézem a kis fenyőcskéket, de nem ismerem fel a betűket. És a színeket sem látom. Teljesen tehetetlenné váltam.
Mi lesz öcsi?
Néz rám cigivel a szájában az öreg nő.
Ne égessél már, fiam!
Lesütöttem a szemeimet és így szóltam:
Apa! Nem tudok olvasni!
De a színeket ismered, nem?
Nekem minden fekete és fehér!
Az öreg nő elkezdett óbégatni. Apám artikulálatlanul magyarázni kezdett valamit, miközben én a két kezemet a fülemre tapasztottam. A nő eltűnt hátra egy helyiségbe és ki se jött, mire begurult a kútra egy öreg csotrogány és kiszállt belőle egy sárga pufikabátos egyén. Sárga. Igen, valamiért a sárgát azt felismerem. Mire visszafordultam apámra ő már nem volt sehol.
Arra keltem, hogy valaki a cipőjével bökdöste a mellkasomat. Ahogy kinyitottam a szememet az erős neonfénytől alig láttam.
Uram! Mit csinál itt? Itt nem aludhat! – mondta a kutasnő.
Hot…dog. – motyogtam.
A nő kinyitotta az ajtót. Feltápászkodtam, leporoltam magam és bementem a boltba. Ráütöttem a pultra és határozottan így szóltam:
Hot dog!
Jól van! Mindjárt készítem!
Közben megszólalt INXS-től a Never tear us apart, majd megérkezett morogva az öreg. Megtankolta a kocsit. Bejött magyarázott és én most a pultnál zabáltam a hot dogokat egymás után. Az öreg kifizette a tankolást. Leraktam a kezembe levő hot dogokat, odamentem a Wunderbaumokhoz, mindet kiszórtam a földre. Egyesével kezdtem kibontani őket miközben gúnyosan üvöltöttem az öregre, hogy:
Wunderbaum! Wunderbaum! Wunderbaum!
Az öreg visszament és amennyi forró hot dogot fel tudott venni a kezébe odajött és a számba kezdte tömködni. Eközben, hogy a pofámat tömte én az összes Wunderbaumot megpróbáltam a nyakára akasztani. Pont úgy, mint a visszapillantó tükörre. Még a fülére is akasztottam egy-egyet. A kutasnő felborította a vizet, óbégatni kezdett és eltűnt a hátsó helyiségbe, amire az volt írva: PRIVÁT. Az öreggel elterültünk mindketten. Számból virsli darabok lógtak ki. Az arcom csupa ketchup volt és mustár. A ruhám csupa morzsa. Az öreg szuszogva feküdt a sok Wunderbaummal a nyakában és csak ezt mondogatta:
Wunderbaum! Wunderbaum! Wunderbaum!
Végül megszólalt Rick Astley – Never Gonna Give You Up című dala.