Amióta csak emlékszem, írok.
Eleinte versekkel próbálkoztam, aztán történetfoszlányokat vetettem papírra – már általános iskolás koromban. Volt olyan tanárom, aki bátorított, és olyan is, aki inkább lebeszélt volna róla.
De a papír mindig ott volt előttem, és újra meg újra meg kellett töltenem gondolatokkal – ha másért nem, hát magamért.

Sokáig csak a fióknak írtam. A legtöbb írásom ma sem látott nyilvánosságot. Néhány túlságosan is személyes.
De eljött az idő, hogy közzétegyem azokat a világokat, amelyeket magamban hordozok.

2024-ben elindítottam a NovellaFPS nevű csatornámat.
Eleinte csak néhány ismerős és pár idegen volt kíváncsi arra, amit írtam.
Ma már több mint ötszázan követnek a YouTube-on.
Ez a szám a tartalomgyártás világában talán jelentéktelen – de nekem azt jelenti, hogy van, akit még érdekel az őszinte, elmélyült szó. És ha csak egyetlen ember is rezonál arra, amit alkotok, már megérte.

Az írás mellett a zene is mindig velem volt – talán még korábban is, mint a betűk.
Nem vagyok zenész a klasszikus értelemben. Csak vannak gondolataim, amelyek dallá akarnak válni – és néha hagyom, hogy ez megtörténjen.

Ha eljutottál idáig, örülök, hogy itt vagy. Nézz körül nyugodtan a weboldalamon és más platformjaimon.
Nem biztos, hogy minden írás vagy zene neked szól – de talán lesz köztük egy, ami igen.