Keserű

Ha meghalni nem kényszer, sem érdek és alább hagynak a talajmenti fagyok
Látod, látod szerelemem én itt vagyok és ragyogok
Nincs más hátra, csupán pár sekélyes vallomás
Ki zengené füledbe, mondd ki lenne más
Halántékod csókot kíván és a redőkön rajtad ajkaim megpihennek
Tollazatod gyengéd, könnyen kitéphető szösszenet

A combjaid széles országutak, és középütt majd élet lakik
Nem marad többé kín, se sarja semminek, ha elszökik
Lám a némák is szót fogadnak, szemükre ránc kerül
Az ágyban fekve nézve a vágy izzadva keményen elterül
De mi fán terem szerelmed záloga? Az éjszakád mennyit ér?
S miután szépen szót fogadtam lelkednek, szívedben vadul lüktet az ér

Szeretnéd tudni honnan jöttem, kivel háltam?
S kit láttam, csaltam, vagy szerencsétlenül óhajomnak találtam.
Keresnél még, s combjaid közé szorítod fáradt, lankadt testemet
Csalfa mondókákat duruzsolsz fülembe, s tépi, mint a sors a sebemet
A kishalál majdnem elrabol, de még visszafordulsz egy szóért
Lelöksz magadról, sarokba dobsz, hangosan könyörögsz a könnyért

Ott hagytál és ott hagytalak, a messzi autópályák alatt
Stoppolni magam nem tudok, gyaloglok hát emiatt
Ha szembejön is, két szemű fényár, közel már a bú és öröm
A nyolcadikon zárt a karod a szobádban a düh és ösztönöm
Keserű piruláid mind elraktam, itt kavarognak már a gyomromban
Kiterítve fekszek egy koszos földön élve, félholtan, kopottan