Én/Te nem

Én nem hozhatok vigaszt
Hiába ül ki erre az arcodon a grimasz
Ezt őszintén elmondom és nem lehetek veled pimasz
Én valóban nem hozhatok neked vigaszt

Én nem lehetek támasz
Lehet, hogy most nem, de később majd bágyaszt
Csak a nehéz gondolat gyötör, mely széttép és fáraszt
Én valóban nem lehetek neked támasz

Te nem lehetsz a vágyam
És ezért marad egyedül, s üresen az ágyam
Csak magánnyal töltöm meg a váram
Te valóban nekem nem lehetsz a vágyam

Te nem hozhatsz vigaszt
Nincs kétely, se remény mi egymáshoz tapaszt
Kint a szívünk az esőben kiterítve csupasz
Te valóban nem hozhatsz nekem vigaszt