Beékelődtem

Beékelődtem.

Csakugyan, mondhatnám ezt a sormintát most meg kell, hogy szakítsam.

Nem tehetek róla.

Ez a gyenge rapszódia, melyet régóta hallgatok és eleinte fel s alá rohangáltam a düh kéjes csámcsogásától, süket fülekre talált nálam.

Aztán néha, mikor másképp pengeti kaktuszának tüskéinek cirmos vonulatát majd érintésre késztet és magas frekvenciáin üvölti a fülembe, hogy lám mégis szól ez az ismerős dallam, nincs ki eltakarja. Bár tenné már valami.

És mégis beékelődtem.

Két frusztrált generáció közé, kihez elméleti síkon még sincs közöm, se szerencsém, a soraimat sosem fogták fel, pláne mondandómat, de mégis beékelődtem, aztán kiégtem, mint a gyufa.

Ha az egyik húz, a másik ereszt, majd körtáncot járnak körülöttem és egyik se ereszt, belevisznek az indulattáncba, elszédültem, összeesek, majd magamra hagynak.

Mikor már a testem végre megnyugodott, a két lélek ezen jól felragyogott és feldobálnak, pörgetnek, mint egy légkönnyű test és egymás tartalmaiba löknek és mégis úgy érzem magam, mintha a Vezúv szélén táncolnék, a lábamat már nyaldossák a lángok.

Leértékelődtem.

Igen, mint a romlott áru. És most ilyen ínséges időkben, könnyen eladható vagyok némi jó szóért, ha kell, de mégis úgy végzem majd, mint a tévesen kiválasztott, szakadt portéka. Kidobva a szemeteskosárba. Majd máskor jobban oda kell figyelni, mit veszünk le a polcról.

Eltávolodtam.

Hiába a közelség, csupán a kötelességemnek próbálok eleget tenni és annak, hogy lelkem megnyugodjon, hogy mindezt azért teszem, hogy később el tudjak számolni magammal. Önző mozzanatok a térben, elfojtott szavak, csak hogy a béke keresztjére végül felhúzzam saját magam.

Kibillentem.

És egyensúlyom vesztettem, mint gyermekkoromban, amikor biciklizni próbáltam és elestem az udvaron a műhely mögött. Akkor a térdemen koptattam a bőrt és most máshol gyötör ez a tőr, mélyrehatol ez is, de erre nem hat a kötszer.

Elvesztettem.

Főleg önmagamat, és ezért találom magam egy sötét pontban a szobában éjjelente, de nem hibáztatok senkit. Én választottam a száműzetést. Simogat a sötét szoba fénye, hajnalban a redőny ritkás pontjaiból beszűrődő fény borotvaként fejti le a bőrömet.